„Én az vagyok, akit boldog pesszimistának neveznének. Bizonyos napokon elhatalmasodik rajtam a »Spleen«, ahogy Baudelaire nevezte – egy szép szó, amely magában foglalja a lehangoltságot, az unalmat, a melankóliát és a nyugtalanságot. Csak annyit kell tennem, hogy eldöntöm: átmegyek a határon Olaszországba, amely mindössze másfél órányira van az otthonomtól; és máris boldog vagyok. Ez az ország a boldogság illatát árasztja. Ennek egyszerűen igaznak kell lennie, hiszen az észak-európaiak már évszázadok óta oda járnak nyaralni. Ez a hosszú idő egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az olaszok boldogok, és ezt ők is tudják. Egy olasz azonnal meggyőzni akar, hangosan beszél, hogy eladja a kávéját, sajtját, tésztáját és gyümölcseit, főleg a citrusféléit. Imádja az életet! A kávé mellett, amely ragyogó és egy cseppet sem keserű – ami jellemző rá –, van egy olyan oldala az olaszoknak, amely inkább amerikai, vagy talán éppen fordítva. A sajtgolyók akkoraak, mint a malomkövek, a tészta mindenféle színben és formában megjelenik, a citromok úgy néznek ki, mint a rögbilabdák, a narancsok, mint a focilabdák, a mandarinok pedig akkoraak, mint a tökök. A bergamott esetében más a helyzet; ez Kalábriaiból származik, nem Kínából, mint a többi citrusfélék. Hosszú ideig a bergamott héja másodrangú teákat ízesített, hogy az emberek elhiggyék, azok elsőrangúak lennének. Egy Giovanni Maria Farina nevű olasz, aki német állampolgár lett, ezt tette kölnijének legfontosabb összetevőjévé. Így szerzett vagyont azzal, hogy az életörömöt terjesztette az európai udvarokban, majd a fővárosokban, végül a vidéken. Nagymamám piemonti olasz volt. Az ember mindig visszatér a gyermekkori szerelméhez. Miután bejártam Piemontot, Lombardiát, Velencét, Liguriát, Toszkánát, a Marken régiót, Kampániát, Apúliát, Kalábriaiát és Szicíliát, valamint tíz további régiót, úgy tűnik számomra, hogy Olaszországban nincs olyan dolog, mint a „közvélemény”. Vannak személyes nézetek. A parfümüzletek és a parfümök egyedi személyeknek szólnak, nem pedig mindenki számára. Nincsenek nagy, csillogó és dicsőséges birodalmi márkák, hanem kis, elegáns üzletek, ahol a vásárló a király vagy a királynő, és ahol a szív legmélyebb vágyait teljesítik. Mivel csak azt tudom, hogyan kell örömmel alkotni, egy fűszállal a számban, olyan kölnit akartam létrehozni, amely Olaszországról énekel, az életörömről, a vidámságról, a citrusfélékről, amelyek olyanok, mint a téli napsugár. Az első neve: Mandarino.”
„Ez a legvidámabb a citrusfélék közül. Ha ragyogó mosolyt szeretnék adni a parfümömnek (amit gyakran teszek), mandarin-esszenciát használok. A kölnik előnye, hogy mintha kifejezetten illatok rétegezésére lettek volna teremtve. A Mandarino Parfum Cologne-t úgy alkották meg, hogy egyszerre legyen egyszerű és igényes. Önállóan is viselhető, de minden más illathoz is illik, és pontosan azt a mosolyt kölcsönzi nekik, amire egy különleges napon szükséged van. Ráadásul tartós is. Szóval mosolyogj! „Illatba burkolóztál.” — Jean-Claude Ellena