Egy mese a fagy és a lángról: A skandináv tél és hegyek istennőjéről elnevezett Skadi egy olyan illat, amely a megzabolázhatatlan szépséget és a csendes erőt hivatott megragadni. A nyitány: Fagycsókolt hajnal: A Skadi zamatos körtével, ropogós almával és csillogó citrusfélékkel nyílik meg, mintha a napfény a jégen táncolna. Alatta a mogyoró suttogása érződik, földes és meleg, míg az olibanum távoli tűzként parázslik, és védelmet ígér a vadonban. A szívjegy: Ébredés a magas erdőben: A magas erdők felé vezető úton az osmanthus dacosan virágzik, sárgabarackos édességét a sáfrány aranyos fűszersége fedi el. Rózsasziromok nyílnak ki egy ősi mohából álló ágyon. Az amberette egy pézsma-refrént zümmög, amely virágos, édes és balzsamos illatokkal keveredik – az élet paradoxona, amely a tél csendjében tovább él. Az alapjegy: A tél ölelése. Az illat úgy borul rád, mint egy téli ölelés: a gazdag labdanum és a gyengéd vanília úgy ölel be, mint egy puha szőrmebunda, míg a Cetalox, az Ambrettolide és a Helvetolide által teremtett modern ámbra-muskusz vonzerő mélységet és érzékiséget kölcsönöz. A végső benyomás egyszerre erőteljes és megnyugtató, egy tartós utóhang, amely tükrözi Skadi uralmát a jég és a hegyek felett. A lényeg: Ez az illat kontrasztos történetet mesél el: jéghideg tájakról, amelyeket a tűz melegít, a magányról, amelyet az érzékiség érint, és egy harci szellemről, amelyet az elegancia burkol. Ez egy olyan istennő esszenciája, aki egyedül jár, félelem nélkül, nyugodtan és vitathatatlanul felejthetetlenül.