Az „Azzurro” – az 1968-as év nagy slágere volt, amelyet Paolo Conte szerzett, de Adriano Celentano tett halhatatlanná. Celentano a maga jellegzetes stílusában énekelt a nyári ég azúrkékjéről és egy távoli szerelem iránti vágyakozásról. A dalt gyakran újraértelmezték, például az Azzurri, az olasz labdarúgó-válogatott, amely a 2006-os németországi világbajnokságon elért győzelme után újra felvette. Az azúrkék, az álmodozás színe. Ez a kék már a lapis lazuli formájában is elbűvölte az ókori Egyiptom lakóit, a Côte d’Azur partvidék pedig róla kapta a nevét. Ma már nem csak a Squadra Azzurra mezét díszíti, hanem – Olaszország előtt tisztelegve – Roberto Ugolini ezen parfümjét is. Az Azzurro csodálatos, gyümölcsös nyitányával mutatkozik be. Ahol az érzékeny orr általában számos citrusfélével találkozik, itt egyedül a grapefruit kesernyés ragyogása érezhető, amelyet kifejezett és finom eperjegyek követnek, melyeket kókuszdió és a rózsabors gyümölcsös-fűszeres illata kísér. A középpontban egy teljesen igénytelen rózsa áll, amely visszafogottan, de határozottan irányítja a szárított gyümölcsökre emlékeztető davanát, valamint a savanykás-vidám fekete ribizlit. Ezt egy pezsgő, luxusos pezsgő akcentus és egy szinte áttetsző hatású, tavaszi magnólia veszi körül. Érzéki ámbrás és mély, fás hangok az alapjegyben, valamint egy gyümölcsös jellegű pézsma teszik teljessé a kompozíciót.
Herbert Stricker kreatív igazgató irányítása alatt a parfümőr-duó, Maurizio Cerizza és Cristian Calabrò alkotta meg a parfümkészítés művészetének ezt a remekművét. Azzurro – sokkal több, mint csak egy dal – gyógyír a léleknek. A végtelen kék égnek szentelve.